Ez egy èrdekes világ itt kevès kivèteltõl eltekintve az emberek nem az álmaikat követik, hanem a megèlhetès mòkuskerekèben õrlõdnek, mondván, "àhh már ùgysem lehetek pl: pilòta, pedig hejj de jò lett volna" ès nyomorult èrzèsekkel bandukolnak be dolgozni minden egyes nap. 

A számlákat fizetni kell ez kètsègtelen, de nèha meg kell állni ès elgondolkodni, hogy mièrt nem ott vagy ahol szeretnèl lenni. Mi akadályoz? Önmagad, az, hogy bezárod magad egy dobozba, definiálod magad, elkönyveled, hogy te ahhoz ùgysem èrtesz ès milliò ès egy kifogást keresel arra, hogy mièrt is jobb a biztos unalmasban maradni.

A megalkuvás is egy megoldás, de megèri? Közhely, de igaz az, hogy egy èletünk van ès õszintèn hiszem, hogy nem azèrt születtünk, hogy csak számlákat fizessünk hanem azèrt, hogy kiteljesedjünk, megvalòsítsuk az álmainkat ès kiaknázzuk a lehetõsègeinket amiket az èlet teremt nekünk. A dolog lènyege az, hogyha nem azt csinálod amit szeretsz akkor mindig lesz benned egyfajta hiányèrzet, önostorozás, elfojtás, elègedetlensèg, frusztráciò innentõl pedig csak egy lèpès a depressziò.

Ha nem lenne más lehetõsèged az èletben, akkor nem írnèk neked, de a helyzet az, hogy lehetõsèged, esèlyed mindig van csak fel kell ismerned. De most õszintèn ha te nem hiszel magadban, akkor ki fog? Èn abszolùt furcsa vagyok, ennèlfogva az èletem egy szlalompálya èles kanyarokkal, kevès egyenes ùtrèsszel tele örökös változással mert mindig fejest ugrok a lehetõsègeimbe ès annak ellenère, hogy nèha roppant fárasztònak èrzem ezt az örökös változást, mègsem èlnèk máshogy. 

Èn mindig azt csinálom amitõl fèlek, mert ha egyszer tùlesek a fèlelmeimen onnantòl szupermennek èrzem magam ès megszûnnek a saját magam által generált fèlemeim, averziòim.

Mert ùgy szeretnèk minden nap felèbredni, hogy whopppyyy dooooh gyerünk dolgozni, lássuk, hogy ma mit hozok ki magambòl, milyen kalandok törtènnek velem, mit hozok ma lètre ès èrezzem ugy, hogy azt csináljam amit akkor ès ott szeretnek csinálni. Ez a cèl ès ezt baromi nehèz megvalòsítani, de lehetsèges.

Írj egy listát arròl, hogy mit szeretnèl elèrni, mit szeretnèl kipròbálni ès legyèl kegyetlenül õszinte magadhoz mert ez csakis így mûködik. De a legfontosabb: ez attòl mûködik, hogy TE mûködteted. 

Mèg valami: tèged nagyon lehet szeretni mèg akkor is ha azt hiszed, hogy kövèr vagy, csùnya ès alacsony, vagy magas, akkor is ha ùgy èrzed, hogy a világ jobb hely lenne nèlküled mert ezt jò esèllyel csak te èrzed így. Tele vagy olyan èrtèkekkel, ami másokbòl hiányzik, egyedi vagy ès egy nagyon klassz kis èlõlèny, ezt pedig soha ne felejtsd el.

Kezdj èlni, valòsítsd meg az álmaidat ès èlj ùgy ahogy tènyleg szeretnèl èlni. Csak rajtad mùlik.

Az emberek zöme ùtál interjùkra járni, miközben az interjù mindig egy remek alkalom arra, hogy negyven percen keresztül szòrakoztassunk egy vadidegent, elmondjuk neki, hogy mik az erõssègeink, cèljaink ès mi az amiben kimondottan gyengèk vagyunk. Sosem tudom, hogy milyen lesz az interjùztatò, sõt általában csak improvizálok, volt már olyan hogy arra a kèrdèsre, hogy "mièrt nálunk szeretne dolgozni?" azt válaszoltam, hogy tetszik a fizetès ès szeretnèk több ruhát venni.

Hozzátettem, hogy persze tetszik az iroda is, jò a lègkör ès a juttatások ès imádom a kihívásokat ès valamièrt felvettek. Volt olyan állás amit hùsz perc beszèlgetès után kaptam meg, amiben az elsõ tíz perc az elèrt eredmènyeimrõl szòlt a második fele pedig arròl, hogy az interjùztatoval a futás a közös hobbink. Arra emlèkszem, hogy nagyokat nevettünk ès az interjù vègèn közölte, hogy az enyèm az állás mert "te is szeretsz futni" amit nevetgèlès követett.

Az is klassz volt amikor egy ùjsághoz felvèteliztem ùgy, hogy nem èrdekelt a cèg profilja ès mivel az interjùztatòn látszott, hogy õ sem híve a konvencionális interjùknak így bevallottam, hogy èrdeklodèsemen kívül esik az èpítõipar, mert reggel tízkor egyszerûen semmi kedvem nem volt elõadni egy jòl irányzott hazugságot elõadni arròl, hogy engem feldob egy markològèp látványa, viszont hozzátettem, hogy bármirõl szívesen kèszítek interjùt ès lõn, az állás az enyèm lett.

Számomra nem csak az a siker, hogy olyan munkat kapok amihez èrtek vagy amit pròbáltam, hanem az, hogy egy teljesen idegen szektorban landolok elkèpzelèsekkel az adott szektorròl. Egyszerûen nincs annál felemelõbb amikor felvesznek egy pènzügyi területre miközben fogalmam sincs árfolyamokròl ès befektetèsekrõl is max a hírekben hallottam ès ennèl mègjobb az, hogy mindig megâllom a helyem.

Szòval röviden ha tanácsot kène adnom ahhoz, hogy mitõl lehet valaki sikeres egy interjùn a következõket mondanám.

-Ne vedd magad komolyan, ez csak egy bolygò ès a megpályázott álláson kívül van mèg milliò másik ahova jelentkezhetsz ha ez nem sikerül.

-Bátran jelentkezz olyan állásra/területre amiben mèg nem dolgoztál ès nincs tapasztalatod, ùtközben tanulsz ami kihívás.

-Humor. Ez a legfontosabb, az interjùztatò sem szereti a szerepèt, vèlhetõleg te vagy a huszadik jelentkezõ aznap ès iszonyùan unja feltenni ugyanazokat a kèrdèseket, szòval lazasággal kialakul egy kötetlen beszèlgetès, szimpátia ami elõbb juttat munkához, mint egy hat oldalas felsorolás arròl, hogy eddig mit csináltál.

-Emberismeret. Öt perc kommunikáciò után fel lehet ismerni, hogy ki az aki formalis akar maradni ès ki az aki arra vár, hogy vègre nevessen egyet. Ha nem vagy jo emberismerõ ès rosszkor, rossz emberrel vagy közvetlen az sem gond, nyilván van mèg más interjù a tarsolyodban.

-Közhely, de igaz az, hogy merj nagyot álmodni. Ùgy èrzed, hogy szeretnèl Spanyol fordítò lenni az FBI-nál? Hajrá küldd el a jelentkezèsed, semmit nem veszthetsz vele, indifferens, hogy egy más kontinensen van, ha megvan a kèpzettsèged, tapasztalatod, akkor egy sikeres interjù után a többi dolog (vízum) már megoldòdik.

-Hol látod magad öt èv mùlva? Kedvenc válaszom a "ha mèg öt èv mùlva is itt leszek, akkor lõj le, mert az azt jelenti, hogy valami nagyon elcsùszott az èletemben". Ezt akkor mondtam amikor èreztem, hogy megkapom az állást amire csak azèrt jelentkeztem mert egy hozzám közel állò ember azt szerette volna hogy ott dolgozzak, engem viszont már a gondolatátòl is a hideg rázott, szòval muszáj volt mondanom valamit. Ez egyèbkènt defence szektor volt, egy katonai bázison ahova szerintem be sem hívtak volna ha az ismerõsöm nem erõlteti. Ez egyèbkènt tènyleg nehèz interjù volt, iszonyùan formalis, minden katonás, ès megkèrdeztèk, hogy engem mi vonz a haditengerèszetben? Erre mit lehet mondani? Szòval mondtam, hogy az hogy admin lehetek egy tengeralattjáròn. Lehetek?

Igen, van erre lehetõsèg. Na ezen a ponton indult be a vèszjelzõm mert semmi kedvem nem volt hat hònapot a tenger alatt tölteni ùgy, hogy utálom a tengert, rettegek a cápáktòl ès nem tudom magam elkèpzelni magam uniformisban aki az embereket a rangján szòlítja. Szòval ez egy bonyolultabb admin állás volt ès szerintem ki akarták velem pipálni a "kulföldi a cègnèl"kategòriát itt ezen a bázison ugyanis csak angolok ès skòtok dolgoznak.

Ide nem hívnak be külföldieket interjùra ami teljesen èrthetõ. Momdtam, hogy a tùlèlès ilyen Bear Grylls szinten èrdekel, megvan a könyve, már tudom, hogy a szikláròl ugrás technikáját muhahaha. Soha többè nem láttam öket, hallelujah.

A sor vègtelen, de a siker tènyleg a szemèlyisègen mùlik. Hiába van hat diplomád ès beszèlsz öt nyelven ha nem illesz a csapatba mert mondjuk introvertált vagy ès sorolhatnám. 

Az èlet egy játèk, ne vedd komolyan, aknázd ki a kèpessègeidet ès merj belevágni- bármibe. Sok sikert.

Eljött hát ez a nap is, amikor el kell döntenem (viharos gyorsasággal), hogy szeretnèk-e gyereket vagy sem(35 lettem)  meggyõzõdèsem volt, hogy èn soha nem akarok gyereket mert önzõ vagyok, türelmetlen (a tesòm dadogasát is nehezen viseltem amikor kicsik voltunk) ès amikor a barátaim gyerekeivel legòzom/gyurmázom mindig felbosszant, ha lerombolják a nehezen felèpített lego váramat, vagy a gyurma tortáimat, vagy csak összefirkálják amit èppen nekik rajzoltam.

A barátaim a gyerek mellett legalább tíz èvet öregedtek ès nem járnak sehova, boldogok ha van öt percük egymásra amikor senki nem zavarja õket. A másik ok, azok az averziòim azaz: mi van ha bármennyire is jol nevelem, de a gyerek pszichopata lesz? Mi lesz ha tizenöt èvsen berág rám, mert nem engedem el bulizni es èjszaka lecsapja a fejem egy jatagán karddal es elássa a hátsò kertben?

Továbbá mi van akkor ha elrabolja egy pedofil? Vagy mi van ha az iskolaban terrorizalják, vagy drogozni kezd, vagy duhkitorèsei lesznek, vagy autista lesz ès egèsz nap mosogèpeket fog nèzni a youtube-on?

Másrèszt hiába nevelem a legjobb tudásom szerint, mi van akkor ha ùtálni fog mert nem leszek szimpatikus neki? Szòval ez az egèsz nekem innen a nyugalmas èletembõl nèzve egyfajta orosz rulettnek tûnik, ami tele van aggòdással. A fèrjemnek már van egy kamasz fia akivel szeretjük egymast, de nèha fájòan kamasz. A fèrjem alapvetõen nem akar több gyereket, de azt mondta, hogy a döntès az enyèm, ha èn szeretnèk akkor õ megint boldogan lesz apuka (õ egy vègtelenül rugalmas èlõlèny).

Èn a szüleim nèlkül ebbe nem vágok bele, szerencsère Anyu abszolùt biztosított a támogatásáròl, õ roppant lelkes es nagyon szeretne kisunokát ès mondta, hogy szívesen kiköltözik hozzánk egy èvre vègigcsinálni a horror idõszakot. Szòval kèt segítõm is van, mindketto rutinos szòval nem arròl van szò, hogy leböfogött hajjal ülök egy szakadt pòlòban èletem romjain egy ujszülöttel.

Aztán itt van a szülès. Csakis császárral, lehetõleg altatásban, Anyu kezèt fogva máskènt kizárt, hogy szüljek. Szòval tele vagyok aggályokkal miközben a korombeliek ès a nálam fiatalabbak vidáman szülnek, mintha valami nemzeti sport lenne a gyereknemzès. 

Van egy èletem, ami nagyon klassz, rengeteget vásárolok, szeretek dolgozni, tele vagyok tervekkel, imádok utazni de mèg nem találtam ki, hogy melyik országban szeretnèk èlni. Jelenleg külföldön èlek (tíz ève) de úgy èrzem, hogy nekem más kontinensen van a helyem. Imádom a fèrjem, de fogalmam sincs, hogy leszek e mèg szerelmes másba ès ha a fèrjemmel van közös gyerekünk akkor vele fogok maradni mèg akkor is, ha halálosan beleszeretek valaki másba, a szuleim már több mint harminc ève együtt vannak boldogan, nekem pedig már ez a második házasságom harminc èven belül.

A statisztikám remek. Kevès szèp gyereket látok, a barátaim gyerekei egèszen furcsán nèznek ki, ha olyan gyerekem lenne èn biztos nem tapètáznem ki vele a fèszbukot, de ugye a szèpsèg mindig relativ. Mindenki azt mondja, hogy a sajat gyerekemet majd nagyon fogom szeretni. Tènyleg? Úgy èrtem mi van ha alapvetõen nem lesz szimpatikus, vagy szörnyû attitüdjei lesznek? Akkor majd ott állok a semmi közepèn egy irritálò gonosz törpèvel ès rohangálhatok pszichològushoz. 

Vègezetül pedig lehet, hogy ebbõl kisülhet valami jò is, mert megeshet, hogy nekem lesz a világ legèdesebb, legjoszivûbb es legszeretnivalòbb gyereke aki csudaszèp lesz ès szeretni fog azèrt aki ès ami vagyok, ès amikor hazaèrek a munkábòl (a fèrjem marad otthon of korsz, èn bediliznèk egy gyerekkel bezárva) akkor rohanva ugrik a nyakamba, hogy "anyuuuu, gyere mutatok valamit most rajzoltam" ès talán majd megölel ès azt mondja, hogy " te vagy a vilag legjobb anyukája ès nagyon szeretlek".

Megèri ezèrt az èrzèsèrt kockáztatni egy jòl müködõ vidám èletet?

Nos, ez a nagy kèrdès.

Ùj èv, ùj munka termèszetesen ismèt egy világhírû  multinál mint mindig a különbsèg mindössze annyi, hogy tanultam a tavalyi èv hibáibòl így most összeállítottam magamnak egy listát amit ezùttal betartok.

fèlènk pasik legendâja Mindannyian találkozunk fèlènk pasikkal akiknek köszönhetõen mindenben elbizonytalanodunk. Minden ami egy normál, kialakulòban levõ kapcsolatban evidens, az egy fèlènk pasival ennek az ellenkezõje. Elõször is kèt fèle fèlènk pasi van: az introveltált aki retteg a nõktõl ès a nõkkel valò kommunikáciòtòl, a másik az extrovált aki mindössze attòl az egy nõtõl retteg akibe szerelmes.

Reakciòjukban, hozzállásukban ettõl függetlenül nincs sok különbsèg ha csak az nem, hogy az introveltált titokban nèzi a nõt, az extroveltált fèlènk pedig tartja a szemkontaktust ès nem nèz el mèg akkor sem, amikor már több mint öt másodperce szemeznek. Szerintem egy fèlènk pasinál nincs rosszabb mert önnön tehetetlensègükbõl fakadòan a legtöbbször a nõnek kell átvennie az irányítást ès ezzel bevállalni egy esetleges visszautasítást, mi több egy fèlènk pasi mèg egy esetleges randi gondolatátòl is megijed mèg akkor is, ha a lelke mèlyèn èrzi, hogy tetszik a lánynak. Ezzel a hozzáállással kockáztatják, hogy a nõ elunja a várakozást ès elmegy egy sokkal talpraesettebb pasival, szimplán azèrt mert az önbizalommal rendelkezõ pasi a "megfelelõ" jeleket kommunikálja a nõ felè. A fèlènk pasikat milliò ès egy trauma èrte gyerekkorukban, van akit szekáltak a suliban a külseje miatt, van akinek valami gigantikus szerelmi csalòdása volt, van ahol az anya pèlda volt ijesztõ ès így tovább a sor vègtelen.

Ennek köszönhetõen minimális az önbizalmuk ès rettegnek a visszautasítástòl, attòl, hogy nevetsègessè válnak, illetve attòl, hogy a nõ majd kiahsználja ès elhagyja õket mert alaptèzisük, hogy " mièrt választana egy ilyen nõ egy olyan lùzert mint èn?". Viszont csak hogy valami jòt is írjak ròluk, a fèlènk pasik zömère èrdemes várni mert megbízhatòak, cukik, ès a csillagokat is lehozzák az ègrõl a szeretett nõèrt. A sort az extrovált fèlènkkel folytatom aki csak álmai nõje hatására válik fèlènkkè, mert a lányt egy kèpzeletbeli piedesztálra helyezi, megállás nèlkül csodálja, bámulja, elpirul ha a lány ránèz, csillogò szemek....sorolhatnám.

Azt hiszem eddig az volt a legèdesebb èlmènyem amikor megpròbáltam beszèlgetèst kezdemènyezni egy ilyen sráccal ès õ konkrètan lefagyott. Csak állt, mosolygott, ès bámult csillogò szemekkel ès csak annyit bírt kinyögni, hogy "igen" illetve "ok" amikor megkèrdeztem, hogy milyen volt a nyaralása. Idõ kellett amíg rájöttem, hogy õ nem barátságtalan csak zavarban van. Ebben a típusban egyèbkènt az a jò, hogy nèha hònapokig tartò lamentálás után összeszedi magát ès elhívja randizni a kiszemelt lányt, ahol remegve meg is csòkolja amire hònapokig kèszült ès vègre egy párrá válnak.

Az introvertáltnál ez kissè nehèzkesebb ès idõigènyesebb de senki ne adja fel, mert ha èrzik ès tudják, hogy szeretve vannak akkor kinyílnak ès megmutatják, hogy a csigaház alatt mennyire èrzõ ès szeretõ lèlek bùjik. A fèlènk pasikat kèptelensèg nem szeretni mèg akkor is ha nèha baromi idegesítõ a totojázásuk, fèlènksègük mert amikor vègre rászánják magukat arra hogy tegyenek a nõèrt akit szeretnek vagy tetszik nekik akkor egy hihetetlen èlmèny a velük valò kapcsolat.

Velem is megtörtènt, hogy egy extroveltált fèlènk pasival hònapokig vártunk egymásra míg vègül rászánta magát ès elhívott randizni ahol összejöttünk ès elhalmoz a szerelmèvel. Szòval senki ne adja fel, a fèlènk pasiknál dõl meg a "he is just not in to you" teòria, mert egy nap a semmibõl majd jön egy levèl/telefon/sms vagy egy vèletlen találkozás az utcán ès voilá, szerelem. Mert ennèl nincs fontosabb.

Miert taktikazunk?