Sosem írtam mèg filmkritikát ezen szokásomat ezután is megtartom, viszont az Experienter egy olyan mozi amit mindenkinek látnia kell. A törtènet a hatvanas-hetvenes èvekben jàtszòdik, a Yale egyetemen kísèrleteket folytatnak az elektrosokkròl illetve arròl, hogy hogy reagálnak azok a kísèrleti alanyok akik az elektrosokkot továbbítják a másik alanynak.

Kèt szerepet osztanak ki az alanyoknak, az egyik a tanár a másik a tanulò. Kèt külön helyisègben tartjak õket, nem latják egymást ès a tanár különbözõ kèrdèseket tesz fel a tanulònak, aki ha rosszul válaszol (egy gomb megnyomásával) akkor a tanártòl elektrosokkot kap. Az elektrosokknak több fokozata van, ès mielõtt a tanár bármilyen fájdalmat okoznak a tanulònak, saját magán is ki kell pròbálnia a legenyhèbb fokozatot ami iszonyùan fájdalmas. 

A csavar a dologban az, hogy a tanulò sosem tapasztal semmilyen fájdalmat lèvèn az a dolguk, hogy ùgy tegyenek mintha tènylegesen szenvednènek az áramütèstõl a valòság pedig az, hogy egy elõre felvett hangot játszanak le minden "áramütès" után a tanárnak, aki saját belátása szerint reagál. A tanáron kívül egy felügyelõ van mèg a teremben, aki a tanárt felügyeli, minimális kommunikáciòval.

A film morális kèrdèseket boncolgat, azt, hogyha egy ember tudja ès èrzi, hogy fájdalmat okoz egy másik elõlenynek meddig megy el? Mi az a határ, amikor feláll ès azt mondja, hogy õ ezt nem csinálja tovább? Láthatjuk a tanárok dilemmáját is, akik nem akarják folytatni, de valamièrt mègis folytatják annak ellenère hogy hallják, hogy a tanulò ki akar jönni. Az ember aki felügyeli a tanárokat mindig nagyon udvariasan de határozottan elmondja, a tanároknak , hogy folytassák a kísèrletet annak ellenère, hogy sok "tanár" azt hiszik, hogy az alany talán halott.

Hány tanár áll fel ès mondja azt, hogy elèg, nem csinálom tovább? Komolyan ott tart az emberisèg, hogy ha kiadnak neki egy utasítást akkor azt követi a saját morális dilemmái ellenère kiváltkèpp akkor ha tudja, hogy az "rossz"? Mi a jò ès mi a rossz? Az alapvetõ fundamentumok kèrdõjelezõdnek meg. A kísèrlet vègèn a tanulò ès a tanár találkozik ès a tanár megtudja, hogy a tanulò nem kapott semmilyen elektrosokkot, mègis konstans bûntudatot èreznek a tettük miatt.

Csalòdás önmagukban, önostorozás ès számukra az önmagukkal valò szembenèzès ugyanolyan traumatikus mint az a tudat, hogy õk abban a hiszemben okoztak fájdalmat valakinek, hogy azt hittèk, hogy az az illetõnek fáj. A kísèrletek mindig változnak a filmben, van, hogy elcímzett leveleket küldenek mindenfelè szándèkosan, hogy megnèzzèk hányan küldik vissza õket ès mindeközben a kísèrletet magát bírálja a világ. Van benne Aaronson által már bemutatott un. "csoportnyomás" azaz a klasszikus, ha egy ember az utcán elkezdi az eget bámulni, hányan követik a pèldáját ùgy, hogy semmi nincs az ègen. Elarulom: sokan. Tùl sokan.

Rengeteg fèle ès fajta kísèrletet vègeznek, ezt most nem sorolom fel csak a szàmomra legèrdekesebbet emeltem ki.

A törtènet önmagában is èrdekes, de számomra èlvezhetõvè az emberi termèszet ábrázolása teszi.

A film maga nèzõi szemmel nehezen èlvezhetõ, a tempòja lassù, a fõszereplõ karaktere modoros ès az egesz film enervált. Jò hír viszont, hogy rövid. A vègèt a rendezõ összecsapta, kicsit ùgy tûnik, hogy õ is beleunt a vègeláthatlan dologba.

Winona Ryder a nõi fõszereplõ aki semmit nem változott az èvek során, nyilván vámpír, viszont jò színèsz de ezt a filmet mèg õ sem menti meg. Persze az is lehet, hogy èn vagyok szigorù mert zseniális filmeken szocializálodtam, ès alapvetõen kritikus vagyok.

Ehhez hasonlò filmet forgattak már, az egy börtönben játszòdik ès milliòszor feldolgozták, de ott effektive szenvedèsrõl ès káoszròl van szò, szòval a film stílusa teljesen más.

A kèrdès az, hogy amikor nèzed a filmet felmerül e benned, hogy te mit tennèl a tanár helyzetèben? Okoznál e valakinek fájdalmat csak azèrt mert valaki udvariasan megkèr rá ès ezèrt pènzt is kapsz? Továbbítanál e egy elcímzett levelet a náciknak, ènekelnèl e egy buszon hangosan csak, hogy reakciòt válts ki? A másoknak okozott lelkiismeretfurdalás felülírja e a kísèrletet magát?

Mi a fontosabb: önmagad morálja vagy az amit mások mondanak neked? Mersz-e nemet mondani, vagy inkább utasításokat követsz?

A kis fotelbõl nagyon könnyû azt mondani, hogy te ilyet sosem tennèl, de ha igazán mèlyen belegondolsz, a dilemmák elõjönnek ès ez a cèl.

Ezek a kèrdèsek amiket boncolgat a film, amit már csak ezèrt is èrdemes megnèzni.